Hugo Sport

Tisztán emlékszem, amikor megkaptam életem első igazi „nagylányos” biciklijét, ami nyilván nem csak a pótkerék hiánya és a méretei miatt volt nagylányos, hanem azért, mert nagyon menőn nézett ki. A 10. születésnapomra kaptam, és én választhattam ki egyes egyedül. Senki nem szólt bele. Elmentünk nézelődni a szüleimmel, hosszas procedúrára számítottak, de én, már az első üzletben megtaláltam a legvagányabb biciklit: gyönyörű szép pink színe volt, az ülésére pedig fekete lángok voltak festve. Imádtam, elég sokáig is jártam vele, már akkor is, amikor kezdett kényelmetlen lenni, de rettenetesen szerettem. Már az ülése is szét volt kopva, de nem érdekelt, nagyon nem akartam megválni tőle. Végül egyébként a húgomé lett, kicsit ki…